Villámvédelem

A villámokról

A tudományos alapokon álló villámvédelem fejlődése több mint 200 éve kezdődött, de az út nem volt mindig egyenes.

A kutatás csak lassan derítette föl a villám fizikai természetét, és ma már tudjuk, hogy a tulajdonságai széles határok között ingadoznak. A jelenségek hiányos ismerete és statisztikus jellegének figyelmen kívül hagyása miatt a múltban is voltak, jelenleg is vannak téves elképzelések és hibás villámhárító rendszerek.

Meg kell említeni, hogy a hagyományos villámoknak két fajtája létezik, vannak pozitív és negatív villámok. A villámok megoszlása sík terepen: 70% negatív, 30% pozitív. A negatív villámok a magasan kiemelkedő tárgyakba, tornyokba csapnak, míg a pozitív villámok kedvelik a magas tornyok közelében lévő alacsonyabb tárgyakat.

A különleges villámjelenségek kategóriájába tartoznak a gömbvillámok, melyek létrejöttének magyarázatára több elméletet is felállítottak már a tudósok de minden kritikát kiálló magyarázat még nem született. A gyöngysorvillám a természet legszebb jelenségei közé tartozik, általában felhők közötti kisülés alkalmával keletkezik. A derült égből lecsapó villám szintén felhőből ered, csak a becsapási hely fölött derült az ég.

A villámok elleni külső védekezés nem változott az utóbbi évtizedekben, de a napjainkban egyre jobban elszaporodó drága elektronikus készülékek, számítógépek miatt különös hangsúlyt fektetünk az ún. belső villámvédelemre, amely az elektromos hálózatokat és az arról üzemelő érzékeny készülékeket védi a villámcsapás által okozott túlfeszültségektől.

A villámhárító felépítése és működése

Az épületek villámvédelmének célja az, hogy az épületekben tartózkodó embert, alkotásait és javait megvédje a villámcsapás káros hatásaitól. Ezt a villámhárító azáltal éri el, hogy a villámcsapást fölfogja és levezeti a földbe. A villámhárító tehát nevének jelentésével ellentétben nem gátolja meg magát a villámcsapást, vagy nem tereli el a védendő épülettől, csak a káros hatásait csökkenti olyan mértékre, ami már elviselhető.

Az épületek villámhárító berendezése, feladatát tekintve, három részből áll.

  • felfogó:
    • a védendő épület tetején van és feladata az, hogy a villámcsapást magához vonzza, és ezáltal megóvja az épületet a közvetlen villámcsapástól.
  • levezető:
    • feladata az, hogy a felfogót érő villámcsapást levezesse a földelőhöz anélkül, hogy az kárt okozna.
  • földelő:
    • feladata az, hogy a villámáramot kár okozása nélkül szétossza a földben.

A felülvizsgálat gyakorisága

A villámhárítókról elsősorban leszögezhetjük, hogy csak a szabályosan megépített villámhárító képes biztonságosan földbe vezetni a villámáramot. A rossz villámhárító nem villámhárító! A felülvizsgálatok menetét és szükségességét 28/2011 (IX.6) BM. rendelettel kiadott Országos Tűzvédelmi Szabályzat határozza meg.

A villámvédelmi berendezést – ha jogszabály másként nem rendelkezik –,

a) LPS I és LPS II osztály esetén legalább háromévenként, b) egyéb esetben legalább hatévenként, tűzvédelmi szempontból felül kell vizsgáltatni, és a tapasztalt hiányosságokat a minősítő iratban meghatározott határnapig meg kell szüntetni, melyek tényét hitelt érdemlő módon igazolni kell.